Hogyan neveljünk serdülőt?

A szülő-gyermek konfliktusok pszichológiája

Szerző: Tóth Kata Veronika

kamasz szülő konfliktus pszichogram
Már 2300 évvel ezelőtt Arisztotelész is úgy vélte: „a fiatalokat úgy fűti a természet, mint részeget a bor”. A kamaszok próbálják megteremteni autonómiájukat, miközben biológiailag és pszichológiailag is számos változáson mennek keresztül. Ez természetesen otthoni konfliktusokhoz vezet, már csak azért is, mert a serdülőkorral gyakran együtt járó szorongató gondolataikról nem otthon számolnak be a szüleiknek, inkább barátaik társaságát keresik. A szülőben mindez frusztrációt kelthet, sokan aggódnak – elég jó szülők-e? Szükség van egyáltalán rájuk?

Természetes folyamatnak tekintjük, hogy serdülőkorban a gyermek kissé eltávolodik a szülőtől. Önmaga megismerése, az öntudatra ébredés és a világ felfedezése az otthoni környezetből a kamasz érdeklődését fordítja. Embert próbáló, küzdelmes időszak ez mind a gyerek, mind a szülő számára. Mégis, van remény a közös nyelv megtalálására. S nincs olyan, hogy valaki „rossz szülőnek” vagy „rossz kamasznak” születne.

 

A serdülők nevelésében nincsenek aranyszabályok

Igazodnunk kell gyermekünk igényeihez. Ez persze sokszor nagyon nehéz feladat, egyszerűbb lenne, ha létezne egy tökéletes „recept” a kamaszok kezelésére. Ha tudnánk, hogy mindig empatikusnak, türelmesnek és odaadónak kell lennünk. De ez sajnos nem így van, hiszen vannak esetek, amikor inkább határozott fellépésre van szükségünk szülőként. Néhány tizenévesnek határozott szabályokra, másoknak inkább szabadságra van igényük. Például, vannak serdülők, akik önállóságot igényelnek a barátok megválasztása terén – ilyenkor bíznunk kell ítélőképességükben –, de előfordulhat, hogy gyermekünknek segítséget jelent, ha meghatározzuk azokat az értékeket, amelyek fontosak a baráti kapcsolatok terén. Több tinédzser követi az egyik szülő karrierjét, más messziről elkerüli azt. És így tovább…

Mindezt figyelembe kell vennünk egy-egy otthoni konfliktus, és úgy egészében, a serdülő nevelése során. Éppen ezért, nem biztos az sem, hogy több gyermek nevelése esetén sikeresnek bizonyulhat egy adott viselkedés minden gyermekünknél, hiszen az egyiknek-másiknak eltérőek lehetnek az igényei és egészen biztosan különbözik a személyiségük. Ez pedig a legfontosabb „szabály”, ha mégis meghatározhatunk ilyet: ismernünk kell gyermekünket – és saját magunkat is. Tudnunk kell, mikor van szüksége egyedüllétre, mikor kell intenzívebben támogatnunk, vagy mikor kell kérdéseket feltennünk neki.

 

Milyen környezetre van szükség otthonunkban?

A családon belüli konfliktusok kezelése könnyebb egy indulatoktól mentes légkörben. Akkor lehetünk elég jó szülők, ha képesek vagyunk elfogadni az eltávolodást is, miközben megtartjuk és jelezzük az érzelmi közelséget. Sok szülő számára az okoz nehézséget, hogy elfogadja: gyermeke más, mint ő maga, saját belátása szerint cselekszik és gondolkodik. Mindemellett folyamatosan változik, amivel nehéz lépést tartani. Erre számos szülő reakciója, hogy erről nem vesz tudomást, és a serdülőt ugyanolyan gyermeknek tekinti, mint korábban. Ha pedig szülőként nem észleljük a változó igényeket, az megint csak konfliktust szül, s általában a kapcsolat megromlásához vezet. A felek ugyanis egészen külön nyelvet kezdenek el beszélni, ezzel pedig állandósul otthon a sértettség, kialakul egy mindenki számára kellemetlen légkör. Egy idő után hajlamosak lehetünk megfeledkezni arról, hogy valójában nem háborúban állunk serdülő gyermekünkkel.

kamasz szülő konfliktus tanácsadás pszichogram

„Nem vagyok már gyerek” – hallhatjuk szinte minden serdülő szájából. És ebben igazuk is van. Habár bizonyos meggyőződéseik lehetnek naivak és gyerekesek, nem szabad szülőként ugyanúgy viszonyulnunk hozzájuk, mint azt korábban tettük. Nem kell feltétlenül önálló felnőttként kezelnünk őket, de azt igenis éreztetnünk kell, hogy látjuk rajtuk a változást.

Fontos továbbá, hogy a serdülő egy ítélkezéstől mentes otthoni környezetben érezhesse magát. Próbáljuk meg megismerni azokat a dalokat, könyveket, sorozatokat, amiket kedvel, hogy lássuk, mi foglalkoztatja éppen. Még ha nem is tudunk ezekkel azonosulni, akkor se kritizáljuk választásait.

A serdülő gyermekünkkel való kommunikáció során pedig az általános kérdések helyett, mint a „Milyen napod volt ma?”, igyekezzünk konkrétumokra kérdezni. Figyeljünk oda, milyen tanórát szokott élvezni az iskolában, melyik tanárt nem kedveli, melyik osztálytársával van jóban, és kérdezzünk rá az ezzel kapcsolatos történésekre. Így egyrészt érezheti figyelmünket és érdeklődésünket, másrészt az első általános kérdéssel szemben ez valódi beszélgetést kezdeményezhet. Fontos ugyanakkor, hogy ne legyünk túl „rámenősek” sem: értsük meg, ha gyermekünk nem akar mindent megosztani velünk.

 

Baj, ha mégis vannak konfliktusok?

A konfliktusok nem minden esetben rombolóak vagy kártékonyak a szülő és gyerek kapcsolatára nézve. Pszichológiai értelemben véve a konfliktus érdekellentét, ami az ellentétes akaratok vagy nézetek ütközését jelenti. Akkor destruktív, tehát romboló, ha nem születik érdemi megoldás. Például, serdülő gyermekünk szeretne elmenni egy buliba, de mi még nem tartjuk szülőként elég felelősségteljesnek hozzá, ezért nem engedjük őt el. Gyermekünk erre daccal, sértettséggel, szembeszállással reagál, mi azonban nem adunk valódi magyarázatot neki azon kívül, hogy nem mehet, így nincs érdemi kommunikáció, s megoldás a problémára.

tanácsadás pszichogram rendelő anya

Ezzel szemben konstruktív, építő lehet egy konfliktus, ha mindkét fél tanul belőle és új megoldások születnek. Konstruktív konfliktushoz elengedhetetlen mindkét fél részéről a bizalom, a tisztelet és az egyenrangúság érzése. Az sosem lesz megfelelő válasz a gyermekünknek, hogy „azért, mert én vagyok a szülő”.

Minden egyes szülő-gyermek konfliktus során érdemes kiválasztanunk egy konfliktuskezelési stratégiát. Ez többek között lehet az együttműködés vagy a kompromisszumkeresés. A kompromisszumkészség már óvodáskortól megjelenik, így jó megoldásnak bizonyulhat, ha mindkét fél enged egy kicsit a másiknak, és sikerül közös nevezőt kialakítaniuk. Így a serdülő is azt érezheti, tiszteletben tartják akaratát, egyéniségét. Például, gyermekünk azzal nyaggat otthon, hogy szeretne egy kutyát, de ezt szülőként nem tartjuk jó ötletnek egy lakásban. Ebben az esetben fontos elmagyaráznunk neki, hogy mindez milyen áldozatokkal járhatna, s hogy a kutya sem érezné feltétlenül jól magát szinte egész nap egyedül egy lakásban. Kompromisszumos megoldásként javasolhatjuk egy kisebb állat tartását, hogy gyermekünk érezze, figyelembe vesszük akaratát és igényeit. Ugyanakkor meg kell teremtenünk ennél a példánál maradva az állattartás kereteit, hogy mindez akkor valósulhasson meg, ha a serdülő vállalja például az állat etetését és tisztántartását.

Anna Freud is úgy vélte, hogy a gyerek szorongani fog, ha az életében nincsenek bizonyos, az ő életkorához szabott, világosan kijelölt határok. A megoldás talán a kevés, de következetes, világos és hatékony szabály meghatározása lehet.

A cél, hogy megpróbáljunk egy egyensúlyt teremteni otthon. Mindamellett, hogy éreztetnünk kell gyermekünkkel, hogy feltétel nélkül elfogadjuk, empátiával és figyelemmel fordulunk felé, – hasonlóképp, mint egy pszichológus kliense felé – szabályokat is állítunk, amelyek rendet teremtenek kapcsolatunkban. Elengedni és közel maradni – egy serdülő szülőjeként e kettő között kell lavíroznunk.

Ha nehezen tud megbirkózni a családon belüli konfliktusokkal, vagy bizonytalan anyai szerepében, keresse bizalommal a Pszichogram szakembereit!

 

Bejelentkezem

Irodalom