Bizalomjáték – a hűtlen mindig hűtlen marad?

A megcsalás pszichológiája

Megcsalás. Csalódás a párodban, esetleg önmagadban. Mindkét fél számára fájdalmas, mégis borzasztóan gyakori. Ahogy Oscar Wilde mondta: „ha valaki szeret valakit, mindig azzal kezdi, hogy önmagát csalja meg,
s azzal végzi, hogy másokat csal meg”. De vajon mennyire igaz ez? Létezik-e a hűtlen partner „prototípusa”?
Mi az a kapcsolati tudatosság?

Nehéz lenne még egy olyan témát említeni, amely annyira érdekli az embereket, mint a szerelem és a megcsalás. Hiszen az egyikre a legtöbben vágyunk, míg a másiktól tartunk. A kérdés az, hogy miért kell e kettőnek ilyen gyakran kéz a kézben járnia. Mit mond a megcsalásról a pszichológia?

A fantáziától a szexuális hűtlenségig

A kutatások azt mutatják, hogy a megcsalás a házasságok legfeljebb ötödében fordul elő, de a nem házas élettársi kapcsolatoknál ez a szám már jóval magasabb: a 70%-hoz is közelíthet a megcsalás aránya. Valójában ez az egyik leggyakoribb válási indok. Nem minden esetben jelenti ugyanakkor a kapcsolat végét: vannak, akik úgy tekintenek rá, mint az újjáépítés felé vezető út kezdetére.
Mindez függ attól is, miképp definiáljuk a megcsalást. Hiszen az érzékenyebb emberek a pornográf tartalmak nézésére és a puszta fantáziálásra is tekinthetnek egyfajta „árulásként”. Egy ártatlan flört a kávézó pultosával és a megcsalás között vékony és rugalmas a határvonal. A megcsalás szó hallatán sokszor a tettlegességig fajuló szexuális hűtlenségre asszociálunk, holott sokan úgy vélik, az érzelmi megcsalás akár fájdalmasabb is lehet annál. Amikor a másik, vagy mi magunk gyengéd érzelmeket kezdünk táplálni valaki iránt, fizikai kapcsolat azonban nem jön létre. Máshogy reagálhatunk a kettőre, csakúgy, mint egy egyéjszakás félrelépésre és egy többszörös, esetleg rendszeres megcsalásra.

Mit jelent a mikro-megcsalás?

Erre is adhatnánk azt az egyszerű a választ: mindenkinek mást. Nézzük, Hevesi Kriszta szexuálpszichológus mit gondol erről.

Hétköznapi, ártatlannak tűnő, apró gesztusok egy vonzó személy felé, amelyek azonban észrevétlenül ellophatják a vágyat, végeredményként pedig tönkre is tehetik a párkapcsolatot – az ismert pszichológus így definiálta.

Az „online előtti” időkben mindez kimerült lopott pillantások, apró érintések, titkos levelezések formájában. A közösségi média elterjedésével viszont egészen kitágult a kör. Lájkok, egy profil rendszeres ellenőrizgetése, üzenetküldés, kommentelés és a kétértelmű viccelődések is mind jelenthetnek mikro-megcsalást. Ide tartozhat az is, ha partnerünk nevét folyamatosan olyan fotók kedvelői között látjuk, amelyek saját adottságainktól jelentősen eltérő embereket ábrázolnak. Egyszerűbben: fehérbőrű, rövid barnahajú lányként azt látjuk, hogy párunk szinte csak hosszú szőkehajú, kreolbarna lányok fotóit kedveli. A fantáziákban ilyenkor egyre több érzelmi vagy fizikai vonzalom alakulhat ki, így a partner ebben az összehasonlításban közben leértékelődhet. Féltékenység és folyamatos konfliktusáradat épülhet a kapcsolatba, ami akár annak a végéhez is vezethet.

A legfontosabb, hogy beszéljük meg párunkkal, mi az, ami belefér és mi az, ami nem. Mi megcsalás számunkra, és mi nem. És vegyük észre azt is, ha mi vonódunk bele egy ilyen mikro-megcsalásba.

A hűtlen „profilja”

Arra bizonyítékokat találtak, hogy összefüggés mutatható ki a múltbeli félrelépések és a jövőbeli megcsalások között. Ezzel egyszerűen megválaszolhatnánk címkérdésünk, azonban mint minden, ez is jóval összetettebb ennél. Azt, hogy a hűtlen mindig hűtlen marad, ebben a formában nem állíthatjuk, de léteznek erre utaló, baljós jelek.

Nézzük, milyen jellemzői lehetnek annak, aki félrelép:

• érzelmi labilitás
• negatív érzelmek gyakori átélése, mint például a szorongás, düh vagy szomorúság
• alacsony önértékelés
• párkapcsolati elégedetlenség
• szorongó vagy elkerülő kötődési stílus – előbbire aggodalom, lobbanékonyság, utóbbira pedig az érzések elfojtása, kevesebb intimitás, mások visszautasítása jellemző kapcsolataiban
• elköteleződési problémák
• tehetetlenség, sikertelenség, szociális elszigetelődés érzése
• elfogadóbb attitűd a hűtlenség iránt

Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogyha valakinek gyakoriak a hangulatingadozásai, a szorongató gondolatati, az intimitást elutasítja és párkapcsolatában, valamint saját bőrében sem érzi jól magát, az valószínűbben fogja megcsalni párját. Többek között azért is, mert az előbbiek sikertelen elköteleződéshez, tehetetlenséghez vezetnek, és az illető elfogadóbbá válik a megcsalással kapcsolatban.

A lista elemeiből magunkra vagy partnerünkre ismerve persze önmagában nem következik az, hogy a kapcsolatban megcsalás várható. Minden személy, eset és motiváció egyedi.

Bízhatunk-e a másikban, miután tudjuk, hogy korábban hűtlen volt?

Valaki múltbeli viselkedése nem mindig határozza meg a jövőjét, de a kutatások azt mutatják, hogy azok, akik egy előző kapcsolatban megcsalták a partnerüket, háromszor nagyobb eséllyel tévednek el egy jövőbeli kapcsolatban, mint azok, akik korábban nem voltak hűtlenek. Ennek tudatában mindenki maga dönti el, képes-e ezen a csupán statisztikai adaton túllendülni, s bízni választottjában.

Azt találták továbbá, hogy azok, akik megcsalták párjukat, valószínűleg képmutatóan viszonyulnak saját esendőségükhöz is: partnerük cselekedeteit hibáztatják saját tévelygésükért, és sokszor a felelősséget sem vállalják.

Hogy eldöntsük, meg tudunk-e bízni partnerünkben, segíthet néhány fontos kérdés átbeszélése. 

• Érzel-e megbánást a múltbeli megcsalás miatt?
• Vállalsz-e felelősséget a viselkedésedért?
• Milyen mértékben bocsátottad meg magadnak a megcsalást?
• Hogyan definiálod a hűséget?
• Mennyire vagy elkötelezett a hűség gyakorlása mellett egy párkapcsolatban?
• Mit tehetek a hűség iránti elkötelezettséged támogatása érdekében? 

Együtt vagy külön, de tudatosan – avagy mi a kapcsolati tudatosság?

Az egyik kulcsfontosságú tényező annak eldöntésében, hogy egy párkapcsolat fennmaradhat-e a félrelépés után, az, hogy a megcsalással járt-e érzelmi kötődés is. Egy felmérés szerint a férfiak 44 százaléka mondta, hogy csak a szexuális kapcsolatról szólt a hűtlenség, míg a nőknek csak 11 százaléka számolt be ugyanerről. Érdekes eredménye a kutatásnak, hogy a sértett fél sok esetben barátainak, családjának véleménye és tanácsa alapján dönt arról, együtt maradjon-e párjával a megcsalás után.

Lehet ennél egy fontosabb tényező is. A kapcsolati tudatosság (relational self-awareness) önmagunk megértésének folyamatos gyakorlását jelenti egy párkapcsolat kontextusában. Arról van szó, hogy megértjük kapcsolati meggyőződéseinket, amelyeket a család, a kulturális környezet, a személyiség és az élettapasztalattok formáltak, mivel ezek irányítják a viselkedésünket egy párkapcsolatban. Kapcsolati tudatosság nélkül egyhelyben ragadunk, és arra vagyunk ítélve, hogy megismételjük hibáinkat, gyakorlásával viszont korábbi hibáink fejlődési lehetőségekké alakulnak. A kapcsolati tudatosság határozza meg azt is, hogyan meséljük el korábbi kapcsolataink történetét, így érdemes lehet odafigyelni arra, hogy egy esetleges korábbi félrelépést milyen keretben tálal partnerünk. Azaz, hogy felelősséget vállal-e például, vagy a másikat hibáztatja érte. Önmagát áldozati szerepben tünteti-e fel, vagy elismeri esetleges hibáját.

Miért maradunk mégis többnyire hűségesek?

Bármennyire is elterjedt a megcsalás, a romantikus partnerek többsége szerencsére nem téved le a hűség útjáról. Egy nemrégiben készült felmérés szerint a hűség elsődleges oka nem meglepő: a megkérdezettek elégedettek voltak kapcsolatukkal. Kissé kevesebb örömre ad okot a második és harmadik helyen álló indok: az aggodalom, hogy a félrelépés miatt bűnösnek érzik majd magukat, s a félelem, hogy saját partnerük megtorolja, esetleg visszaadja a megcsalást.

Mindenestre, bízzunk benne, hogy a párkapcsolattal való elégedettség valóban a legfontosabb indok. Ha jól érezzük magunkat a párunkkal, nem csaljuk meg. És persze, a másik szeretete, tisztelete és megbecsülése is a hűséget táplálják a megcsalással szemben. Ne feledjük ugyanakkor, hogy párkapcsolatunkon folyamatosan dolgoznunk kell! Tari Annamária pszichológus szavaival élve (2007):

„Az élet mindig hoz megoldandó feladatokat és nehézségeket. Egy párkapcsolat léte és fennmaradása jócskán múlik azon is, hogy ezt a felek képesek-e együtt észlelni és megoldani, avagy inkább az történik, hogy az egyik félreáll, hogy a másik odaférjen, és csináljon valamit” .

Ha szívesen dolgozna korábbi vagy jelenlegi párkapcsolatán, törésein, ne habozzon felkeresni a Pszichogram szakembereit!

Irodalom

• Blow, A. J., & Hartnett, K. (2005). Infidelity in committed relationships II: A substantive review. Journal of Marital and Family Therapy, 31(2), 217–233. doi:10.1111/j.1752-0606.2005.tb01556.x.
• https://www.psychologytoday.com/intl/blog/loving-bravely/202010/once-cheater-always-cheater (hozzáférve: 2020.11.15.)
• https://www.youtube.com/watch?v=i5Cim8zBh24&ab_channel=HevesiKriszta (hozzáférve: 2020.11.15.)
• https://www.youtube.com/watch?v=AkxjpdbogtI&ab_channel=HevesiKriszta (hozzáférve: 2020.11.15.)
• Knopp, K., Scott, S., Ritchie, L., Rhoades, G. K., Markman, H. J., & Stanley, S. M. (2017). Once a Cheater, Always a Cheater? Serial Infidelity Across Subsequent Relationships. Archives of Sexual Behavior, 46(8), 2301–2311. https://doi.org/10.1007/s10508-017-1018-1
• Tari, A. (2017). Bátor generációk – Szorongok tehát vagyok. Tericum Kiadó Kft.
• Whisman, M. A., Gordon, K. C., & Chatav, Y. (2007). Predicting sexual infidelity in a population-based sample of married individuals. Journal of Family Psychology, 21(2), 320.
• Wiederman, M. W. (1997). Extramarital sex: Prevalence and correlates in a national survey. Journal of Sex Research, 34(2), 167–174. doi:10.1080/ 00224499709551881.
• Wilde, O. (2006). Dorian Gray arcképe (ford. Kosztolányi, D.). Budapest. Ulpius-ház Könyvkiadó.