Miért van szükségünk alvásra?

Alvás alapismeretek

Életünk mintegy egyharmadát alvással töltjük. Az éjszakai pihenés nélkülözhetetlen szerepet tölt be a mindennapjainkban, nélküle nem tudnánk életben maradni.
Ön mennyit tud az alvás szerepéről?

Az alvást úgy határozhatjuk meg, mint fajspecifikus viselkedést vagy magatartásformát. Élettani, fiziológiai szükséglet, mint amilyen a táplálék- vagy folyadékfelvétel is – tehát az életben maradásunkhoz elengedhetetlen. A közhiedelemmel ellentétben az alvás során nem passzív pihenés zajlik a szervezetünkben, és nem is az idegrendszeri működés teljes felfüggesztése. Ekkor történik az ébrenléti működés felváltása az úgynevezett alvási működésmóddal. Habár látszólag nem csinálunk semmit, bizonyos agyterületek még aktívabbak is éjszaka, mint nappal. Tudjuk, hogy az alvásért és az ébrenlétért különböző idegrendszeri folyamatok felelősek és agyunk másként működik alvás alatt, mint ébrenlét során.

Mennyi alvásra van szükségünk?

Az állatvilág szinte egészére jellemző, hogy időnként nyugalmi állapotba kerülnek és a környezettel való kapcsolatukat megszakítják, de az általunk is ismert alvás leginkább az emlősökre jellemző magatartásforma. Elmondható, hogy minél fejlettebb egy élőlény idegrendszere, annál nagyobb szüksége van alvásra. Vannak olyan fajok (például a nagyobb testű patás állatok), amelyek rendkívül kis alvásigénnyel rendelkeznek: beérik akár napi 2-3 órával is. Míg más, főként ragadozó fajok, napi 16-18 órát is képesek átaludni. Az ember az élőlények alvásigényének skáláján középtájt helyezkedik el, az átlagban napi 7-8 órás szükségletével.

Az alvás biológiai funkciója a mai napig nem tisztázott teljes mértékben. A területet kutató szakemberek szerint három fő magyarázat létezik arra, hogy miért is tölt be az alvás ennyire kardinális szerepet az életünkben. 

1) Helyreállítás

Alvás közben a szervezetünk karbantartó munkálatok garmadáját végzi el: újratermeli a napközben elhasznált anyagokat, cukrokat raktároz el, hormonokat termel stb. Elősegíti a fizikai-kémiai folyamatok regenerációját, ehhez nyugodt színteret biztosítva

2) Energiamegtakarítás

Feltételezhetjük, hogy az alvással energiát spórolunk meg. Azonban, ha összehasonlítunk két embert: akik közül az egyik 8 órán keresztül éber állapotban pihen az ágyában (de nem alszik), a másik pedig alvással tölt ugyanennyi időt, akkor azt látjuk, hogy nem sokkal előzi meg alvó alanyunk ébren pihenő versenytársát energiaspórolás tekintetében. Az energiamegtakarítás önmagában tehát nem teljesen magyarázza meg az alvásra jellemző speciális működést, sem viselkedéses, sem pedig élettani szinten.

3) Emlékezeti funkció

Az alvásnak kiemelkedő szerepe van emlékeink elraktározásában, az új ismeretek elsajátításában, valamint az információk elrendezésében. Kutatások igazolják, hogy tanulás utáni alvásmegvonás hatására a tanulási teljesítményünk jelentősen leromlik. Alvás közben bizonyos idegrendszeri folyamatok sokkal hatékonyabban és nyugodtabb körülmények között zajlanak. Az éjszakai alvás növeli a kreativitásunkat is és sokszor segít abban, hogy egy problémát vagy feladatot a rákövetkező napon sikeresen meg tudjunk oldani. Éjszaka az idegrendszerben aktív szelekció történik: azok az idegi-sejtes kapcsolatok, amik fontosak, megerősödnek, miközben azok, amik kevésbé fontosak, elhalványulnak.

Összefoglalva az alvás nélkülözhetetlen szerepet tölt be az életünkben: hozzájárul a szervezet regenerálódásához, pihenéséhez és feltöltődéséhez. Segít abban is, hogy a napközben bennünket ért ingerek, információk hosszú távon is megmaradhassanak az emlékezetünkben. Az alvás nem luxus, hanem a minimum, amit megtehetünk azért, hogy kiegyensúlyozottak maradjunk a hétköznapokban.

Ha úgy érzi, nem tudja megadni szervezetének az alvás nyújtotta „minimumot”, keresse bizalommal a Pszichogram alvástréner szakemberét!

Irodalom

  • Bódizs, R. (2000). Alvás, álom, bioritmusok. Medicina. Budapest.

  • Imre, S. (2001). Neurológia. Medicina. Budapest.

  • Stepanski, E. J., & Wyatt, J. K. (2003). Use of sleep hygiene in the treatment of insomnia. Sleep medicine reviews, 7(3), pp. 215-225.