Sztoikus mindennapok:

Sztoikus gyakorlatok

A gyakorlati bölcselők valódi gyakorlatokat adtak és adnak a kezünkbe, hogy az életünk – és ennek révén a világ maga – békés, kiegyensúlyozott és boldog lehessen.

Negatív vizualizáció

A negatív vizualizáció segít nekünk minden reggel felkészülni arra, hogy aznap minden és mindenki borzalmas lesz. Minden eshetőség közül aznap a lehető legrosszabbak jönnek majd szembe. Így fel tudunk készülni ezekre. Ami elengedhetetlen, hogy a vizualizáció ne váljon valósággá: ha készen vagyunk a folyamattal, vegyük le a negativitás „szemüvegét” és hagyjuk a polcon. Engedjük be a valóságot és lepődjünk meg őszintén, hogy valójában nem is olyan szörnyű a világ, ami körülvesz.

 

Gyakoroljunk önkontrollt!

Az önkontroll-gyakorlás egyik talán legmegfoghatóbb eleme, ha odafigyelünk arra, hogy türelmesen, elégszer megrágjuk a falatokat az étkezések során. Ne siessünk, ne legyünk mohók. A tetteinket mi irányítjuk. Az önkontrollt gyakorolhatjuk még például az alkoholfogyasztás, a stresszkezelés során is – számos egyéb helyzet mellett.

 

A kontroll kettőssége

A „nem érdekel” gyakorlat során azt az alapelvet sajátíthatjuk el, hogy mások véleményét nem tudjuk kontrollálni. Így felesleges rajta aggódni, ahogyan Epiktétosz írja. A saját tetteinket ennek ellenére tudjuk kontrollálni, így közvetve hathatunk arra, mások mit fognak gondolni – de sosem rajtunk fog múlni teljes mértékben a végeredmény.

 

Vezessünk naplót!

A naplóírás az egyik legjobb mód az elme kitisztítására a sztoikusok szerint. Emellett emlékeink írásos megőrzését is segíti, ha reggelente, ébredés után vagy este lefekvés előtt kiírjuk magunkból a gondolatainkat, a nap történéseit.

 

Minden nap bónusz

Memento mori, azaz a halál elkövetkezendőségének és elkerülhetetlenségének a gondolata fókuszt ad a teljesebb élethez számunkra. Figyeljük meg, ha úgy kelünk fel reggel, hogy az új nap mintegy „bónusz”, mi történik velünk, bennünk.

 

Képzeljük el magunkat felülről!

Végezzünk el egy kísérletet: képzeljük el magunkat felülnézetből. Először csak pár méterről látjuk magunkat az adott, problémát okozó helyzetben. Szélesedik a kép: már látjuk a környezetünket is: a házak tetejét, a koros fákat, aztán az egész szomszédságot. Magasabbra megyünk. Látjuk a városrészt, a várost, az országot a térképen, a kontinenst, majd az egész világot. Képzeljük el, milyen aprók vagyunk mi: porszemek – a problémáink is azok. Ne álljunk itt meg! Szélesítsük tovább a spektrumot: a naprendszerünk, a többi galaxis, majd a világegyetem – egyszóval Minden. Mi mind ennek vagyunk a részei. A módszert egyébként egyes pszichológiai iskolák átkeretezésnek nevezik.

 

Tegyünk meg mindent, amire képesek vagyunk – sem többet, sem kevesebbet!

Amor fati, vagyis a végzet szeretete. Ha félünk a dolgok, a tetteink kimenetelétől, függeni is fogunk tőlük. Félni fogunk, attól, hogy mi vár ránk, de nem a rettegés a feladatunk, hanem csupán annyi, hogy megtegyük azt, amit lehet – mindazt, amire képesek vagyunk.

 

 

Irodalom

  • Aurelius, M. (2010). Elmélkedések. Kossuth Kiadó.
  • Frankl, V. E. (2016). Mégis mondj igent az életre!: Logoterápia dióhéjban. Európa Könyvkiadó.
  • Holiday, R. (2014). The obstacle is the way: The timeless art of turning trials into triumph. Penguin.
  • Holiday, R., & Hanselman, S. (2016). The Daily Stoic: 366 Meditations on Wisdom, Perseverance, and the Art of Living. Penguin.
  • Pigliucci, M. (2017). How to be a stoic: using ancient philosophy to live a modern life. Hachette UK.