Híres és hírhedt pszichológiai kísérletek II.

Kísérletek, amelyek megújították a tudományt

Az előző cikkünkben az etikátlan, de jelentős pszichológiai kutatásokat vettük sorra. Jelen írásban olyan kísérleteket mutatunk be, melyek nem számítanak a pszichológiai kutatások sorában etikátlannak, ellenben sok hasznos eredménnyel jártak.

Behódolás a csoportnortmáknak (1951-1966)

Solomon Ash kísérletsorozatában a csoportnyomás és a konformitás hatásait tanulmányozta, a célja pedig az volt, hogy feltárja, hogyan befolyásolja a többség véleménye az egyének döntéseit és miképpen hajlamosak az emberek a csoportnormákhoz igazodni, még akkor is, ha azok teljes mértékben eltérnek saját meggyőződésüktől.

A résztvevőket egy olyan csoportba osztották, ahol rajtuk kívül mindenki más beépített ember volt. A csoportnak képeket mutattak, amelyeken különböző vonalak voltak láthatók, majd minden résztvevőnek egyenként, egymás után nyilatkoznia kellett, melyik vonal azonos hosszúságú a kiinduló vonallal. A csavar az volt, hogy a beépített résztvevők szándékosan konzekvensen rossz válaszokat adtak – hogy a vizsgálati alanyt elbizonytalanítsák a válasza helyességében.

Az eredmények szerint a kutatási alanyok jelentős része el is bizonytalanodott és mintegy konformitást mutatott a csoportvéleményhez, még akkor is, ha az szemmel jól láthatóan ellentmondott a saját észlelésüknek. Az emberek inkább elfogadták a hibás válaszokat, mintsem szembe menjenek a többség véleményével. A csoportnyomás Asch eredményei szerint tehát erőteljes hatással lehet az egyénekre, és befolyásolhatja döntéseiket és észleléseiket. A kutatás rámutat arra az emberi tendenciára, hogy a csoportbeli elfogadás érdekében hajlamosabbak vagyunk a normákhoz igazodni – éppen ezért lehet nehéz különvéleményt képviselni egy csoportban.

Bobo baba és az agresszió tanulása (1961-1963)

A Bandura és munkatársai által végzett Bobo baba, vagy Keljfeljancsi kísérlet a tanulás és a társas befolyások, illetve a viselkedés hatásait tanulmányozta. A kísérletben gyerekek vettek részt, akiket egy olyan terembe vittek, ahol egy felnőtt szerep-modellen és játékokon kívül egy nagy Keljfeljancsi – Bobo baba – várta őket.

A felnőtt először agresszív viselkedést mutatott Bobo baba irányába: ütötte, rugdosta és verbális agressziót is mutatott, amit a gyerekek ekkor csak kívülről szemléltek. Ezután a gyerekeket egyenként beengedték ebbe a játékszobába, hadd játsszanak. Az eredmények meglepőek voltak.

Azok a gyerekek, akik tanúi voltak az agresszív viselkedésnek, utánozták azt a modell jelenléte nélkül is. Ezek a gyerekek nagyobb valószínűséggel mutattak agressziót a Keljfeljancsi iránt, mint azok, akik nem voltak tanúi a felnőtt modell agresszív viselkedésének. A kísérlet jelentősége abban rejlik, hogy rávilágít a szociális tanulás és az utánzás szerepére a viselkedés formálódásában. A gyerekek nemcsak saját tapasztalataikból, hanem a környezetükben megfigyelt modellek viselkedéséből is tanulnak.
A kísérlet jelentős hatást gyakorolt a szociálpszichológiára és az oktatásra, hiszen rámutat arra, hogy a pozitív szerep-modellek és az általuk képviselt viselkedések kiemelten fontosak a tanulásban és az erkölcsi fejlődésben egyaránt.

Tanult tehetetlenség (1967)

A Martin Seligman egyetemi professzor által vizsgált tehetetlenség jelensége egy állatokkal végzett kísérlet volt. A kísérletben kutyákat helyeztek különböző helyzetekbe, amelyekben áramütéseket kaptak. Az első csoportban a kutyáknak volt lehetőségük megakadályozni az áramütést, míg a második csoportba kerülő kutyáknak nem volt erre lehetőségük. A második csoportba tartozó kutyák, akik megtapasztalták azt, hogy lehetetlen megakadályozni az áramütést, elkezdtek passzív viselkedést mutatni, és úgy tűnt, elveszítették a motivációt a fájdalom elkerülésére.

Ezzel ellenben az első csoportba tartozó kutyák aktívabban viselkedtek, és próbálkoztak az áramütés elkerülésével. A tanult tehetetlenség kísérlet rávilágít arra, hogy az állatok mellett az emberek is “megtanulhatják” a tehetetlenséget, ha úgy érzik, hogy nincs kontrolljuk a negatív események felett az életükben.

A tanult tehetetlenségi állapot kifejezetten negatív hatással lehet az egyének pszichológiai jólétére és motivációjára. Az eredmények fontosak a depresszió és a szorongás tanulmányozásában is, hiszen a tanult tehetetlenség sokesetben hozzájárulhat ezeknek a mentális állapotoknak a kialakulásához és fenntartásához. A hozzájárult a pszichológiai terápiás módszerek fejlesztéséhez, hiszen az eredmények arra ösztönzik a szakembereket, hogy segítsék a hozzájuk forduló klienseket abban, hogy megszerezzék és fenntartsák a kontrollérzésüket az életük nehéz helyzeteiben, és megtörjék a tanult tehetetlenség ciklusát. Az eredmények továbbá felhívják a figyelmet a kontroll és a motiváció szerepére a mentális egészségben, és ösztönöznek arra, hogy alkossunk olyan módszereket, lehetőségeket, amelyek segíthetnek megtörni a tanult tehetetlenség körét és ezáltal visszanyerni a kontrollérzetünket az életünkben.

A Hawthorne-hatás és a figyelem szerepe (1923-1924)

Az Elton Mayo által a philadelphiai Hawthorne Works textilgyárakban futtatott kísérletsorozat a munkavállalók produktivitását volt hivatott tanulmányozni. A kísérlet során a kutatók változtattak a gyári munkások munkakörülményein, mint például a világításon és a munkaidő hosszán, hogy meghatározzák ezeknek a tényezőknek a munkavállalók teljesítményére gyakorolt hatásait.

Az eredmények meglepték a kutatókat, hiszen azok észlelték, hogy a munkavállalók teljesítménye folyamatosan javult, függetlenül attól, hogy milyen változtatásokat hajtottak végre a munkakörülményeiken. Azonban a kísérlet végeztével, az eredeti feltételek visszaállítása után is igen magas szinten maradt a munkavállalók teljesítménye. A kutatók arra következtettek, hogy a figyelem, a megerősítés és a részvétel lehetősége erőteljes hatással volt a munkavállalók motivációjára és teljesítményére.

A Mayo-féle Hawthorne-hatás jelentősége abban rejlik, hogy rámutat a szociális és pszichológiai tényezők fontosságára a munkahelyi teljesítményben. Az eredmények azt sugallják, hogy az emberi interakciók, a pozitív figyelem és a részvétel lehetősége növelheti a munkavállalók motivációját és elégedettségét, ami pozitív hatással van a teljesítményükre.

Ez a kísérlet fontos tanulságokkal szolgálhat a munkahelyi vezetés és a szervezeti kultúra terén, sőt arra ösztönözheti a vezetőket, hogy hangsúlyozzák a munkavállalók részvételének fontosságát, figyeljék és támogassák őket, valamint teremtsenek pozitív munkakörnyezetet a motiváció és a teljesítmény fokozása érdekében.

„Kicsi a világ!”: a kisvilág-kísérlet (1967)

Stanley Milgram nevéhez nemcsak a róla elnevezett, hírhedten etikátlan kísérlet kötődik, hanem egy, a ma igencsak divatos hálózatkutatás egyik alapvetéseként szolgáló jelenség is hozzá köthető. Az úgynevezett kisvilág-kísérlet egy pszichológiai vizsgálat volt a hatvanas években, amellyel az emberek közötti társadalmi hálózatok és a hatáskörök tanulmányozták.

A kísérletben résztvevők feladata az volt, hogy egy levelet juttassanak el egy számukra ismeretlen személyhez egy adott városba, azzal a megkötéssel, hogy csak ismerősökön keresztül küldhették tovább a levelet. A résztvevő elküldiegy ismerősének, aki ismer valakit, aki ismer valakit, és így tovább…

Az eredmények azt mutatták, hogy a levelek átlagosan meglepően kevés lépésben értek célba, ami arra utal, hogy a társadalmi hálózatokon keresztül az embereknek rendkívül hatékonyan sikerült kapcsolatot teremteniük egy ismeretlennel – így egymással.

A kisvilág-jelenség szerint a világban élő emberek nagyon rövid úton át megismerhetik és kapcsolatba léphetnek egymással. Ez a kísérlet hozzájárult az úgynevezett hatékony hálózatok elméletének kidolgozásához, ami azt mutatta meg, hogy a társadalmi hálózatokban való kapcsolódás és információáramlás sokkal hatékonyabb, mint azt korábban gondoltuk. Az eredmények rávilágítanak arra is, hogy a kapcsolati hálózatok jelentősége az információ terjesztésében, valamint a befolyásolás és az egyének közötti kölcsönhatások jelentőségére. Az is jelentős felismerés, hogy az emberek rendelkeznek olyan kapcsolati utakkal, vagy hálókkal, amelyeken keresztül elérhetik egymást, még akkor is, ha a távolság fizikailag messze van.

Ma folytathatnak etikátlan kísérleteket a tudósok?

Manapság az etikátlan pszichológiai kísérletek már nem fordulhatnak elő az emberi jogok és kutatásetikai irányelvek szigorú betartása és betartatása miatt. A tudományos kísérletek lefolytatása fontos az egyének védelme, beleértve a fizikai és pszichológiai jólétüket. Az etikai bizottságok és szabályozó szervek szigorú ellenőrzést gyakorolnak
a kutatások felett, hogy megakadályozzák a káros hatásokat és a kísérletek visszaélésszerű alkalmazását. Továbbá, az etikus kutatás elvei közé tartozik az informált beleegyezés elve, ami azt jelenti, hogy a résztvevőknek teljes és pontos tájékoztatást kell kapniuk a kutatás céljáról, eljárásairól és lehetséges kockázatairól.
A résztvevőknek joguk van a kutatás során bármikor visszalépni vagy visszavonni a beleegyezésüket. Emellett, a tudományos közösségben erős hangsúlyt kapott a kutatási integritás és adatvédelem, amelyek biztosítják a kutatók és a résztvevők jogainak tiszteletben tartását. Az adatgyűjtés, -elemzés és -tárolás során szigorú szabályokat kell betartani a magánélet védelme és a bizalmas információk biztonságának érdekében. Mindezek a szabályozások és elvek megvédik a résztvevők jogait és biztosítják a kutatások integritását egyaránt.

A példákból is talán látható, hogy az etikus kutatások is előmozdítják a tudományos fejlődést, méghozzá anélkül, hogy károsítanák az embereket vagy csoportokat,
és ezáltal hozzájárulnak a társadalom fejlődéséhez.